6.rész Nyaralás 4.része vagy mégsem?

 Sziasztok! Bocsánat, ha helyesírási hiba van, de telefonról írok. Ezért kép sem lesz bocsi. De azért élvezzétek a részt! a szerk. 


Elérkeztünk az utolsó három naphoz. Azért szeretném elmondani, hogy eddig mi történt. Szokás szerint rengeteget lógtam a lányokkal. Ami új az az, hogy az 1D is sokszor velünk tartott. Már értem, hogy miért vannak értük oda a csajok. Fantasztikus emberek, csak meg kell őket ismerni. Liam a Daddy Direction, hatalmas szívvel és sok felelősséggel. Louis a répamen a humor a csapatban. Jó értelemben idióta. Ha valaki nem hiszi el, hogy lehet valaki jó értelemben idióta, akkor csak ismerje meg. Zayn, akit már is legjobb barátomnak mondhatok, és egyben isteni szakács. Niall, aki egyfolytában eszik. Nem értem hogyan. Na és Harry vagyis fürtöcske. Hát, ha kedvencet kell választani, ő lesz az. Mandinek Niall, Tininek Zayn. Eleanor, hát imádom! Fantasztikus lány. Daniellet sajnos még nem sikerült megismernem, helyette Demi Lovatot. Múltkor odaült hozzánk és azóta vele is jóba lettünk. Na akkor vissza a valóságba.

Már reggel hétkor fent voltam. Nem tudtam, hogyan mondjam meg a többieknek, hogy pár nap múlva elhagyom Londont. Ez már tényleg nem lehet igaz. Először Jacket veszítem el, most pedig a barátaimat. Legördült pár könnycsepp az arcomon. Próbáltam visszaaludni, de csak fordolódtam. Végül fél kilenckor felkeltem. Lent csináltam magamnak egy kis palacsintát csokis tejjel, aztán visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet. Felmentem Facebookra és küldtem egy körüzenetet.

Sziasztok! Aki ma ráér jöjjön délre a Starbucksba! FONTOS! Lex.

Hazza visszaüzent hatuk (1D+Eleanor) nevében. Szépen lassan Mandi is visszaüzent, 10 órakor pedig Tini is. Megnyugodtam, hogy mindenki ott lesz és neki álltam a készülődésnek. Lezuhanyoztam és hajatmostam, majd tovább felöltöztem. Mivel borús idő volt, pont illik a hírhez, szóval egy egyszerű farmert és macis pulcsit húztam fel, aminek a kapucnián volt két fül. Ehhez egy magas szárú barna konverzt vettem fel. A hajamat lófarokba kötöttem. Elköszöntem anyáéktól, majd elindultam. Pont délre érkeztem és már a többiek is ott voltak. Pedig bíztam benne, hogy késnek.

-Sziasztok! Miért voltatok ilyen pontosak?-kérdeztem
-Hát, mert mondtad, hogy fontos!-válaszolt idegesnen Zayn.
-Jó, akkor szerintem rendeljünk-nevettem kínomban, majd leültem.
-Inkább először mond, hogy mivan- mondta Eleanor.
-Keresek egy pincért.-álltam fel.
-Segítek!-jött utánam Harry.
Már majdnem odaértem a pulthoz, amikor Hazza visszarántott.

-Te most szórakozol velünk?-kérdezte.
-Nem, dehogy.-
-Akkor mond már mit akarsz, mert mindenki tiszta ideg.-
-Pont ezért nem akarom mondani.-
-Jólvan mi elmegyünk, majd szólj ha van kedved beszélni-mondta idegesen.
-Ne, Harry várj!-mentem utána.
-Mire?-fordult meg. Kész vége, fekadtam. Itt gördült le az első könnycsepp.
-Pár nap múlva hazamegyek.- nyögtem ki.
-Mi?-
-Én csak nyaraltam itt, de most lesz vége.-
-Ne szórakozz velem Lexa-
-én, nem....- Gyorsan visszamentünk a többiekhez, majd egy kis hatásszünet után elmondta nekik. Mindenki ledermedve üllt.

-Miért nem mondtad előbb?- kérdezte Mandi.
-Annyira jól éreztem magam, hogy teljesen elfelejtettem.-mondtam.
 Zayn már éppen mondani akart valamit, amikor megcsörrent a telefonom. Joe volt az. Jeleztem az ujjammal, hogy egy pillanat és felvettem.

-Szia hugi! Haza kéne jönnöd, mert holnap este indul a gép.-mondta
-Hogy mi????- dobtam le a telefont. Kitört belőlem a sírás. Vagy inkább a zokogás. Ráadásként még a telefonom is összetört. A többiek már megint nem tudták mi bajom van. Lassan eldadogtam, hogy mi történt ők pedig elsápadtak.

-Jó, most menj pakolni és este 7-re érted megyünk.-mondta Zayn majd eltűntek. Vagyis itt hagytak.  De jó!

~Harry szemszöge~

Gyorsan elindultunk és egyeztettük a tervet. Bár fájt otthagyni Lexát egy ilyen nehéz helyzetben, de reméltem, hogy örülni fog az estének. Szóval elmentünk a mi házunkhoz és leültünk a nappaliba.

-Akkor mi Louissal elmegyünk bevásárolni, és ha hazaértünk nekiállunk valami isteni kajának.- mondta Zayn.
-Mi Tinivel és Eleanorral megvesszük a díszítést és rávasszük a szüleit a tervre titokban.- mondta Mandi.
- Én és Niall zenéket állítunk össze, majd ha a lányok meghozzák a cuccokat, díszítünk.-mondta Liam.
-Én pedig csinálom a dolgom.-mondtam egy pimasz mosollyal. Szóval mindenki elment a dolgára én pedig elkezdtem szervezkedni. Elsőnek felhívtam egy jóbarátam és csináltattam egy ízléses Maradj itt Lexa plakátot. Aztán hívtam a csapatot és építettem egy pici színpadot és csináltattam egy karaoke felszerelést. Ezek után jöhettek különféle játékok szerkesztése és a vizeslufik feltöltése. Majd ellenőriztem. Amint beléptem megcsapott a kajaszag és láttam, hogy pár, már a melegentartó tálca alatt van. A CD-ket is észrevettem. A díszítés már javában folyt és küldtem Mandinek egy SMS-t. Azt írta, hogy még puhítani kell, de bele fog menni. Ezek után megjött a plakát és el is rejtettük, majd ráerősítettünk egy madzagot, amit ha meghúzol, kijön a plakát. Megrendeltem egy limuzint, küldtem egy SMS-t Lexának, hogy öltözzön csinosan és megterítettünk. Ekkor néztem rá az órára. Hat volt. Gyorsan mindenki elment készülődni. A limuzin begördült Lexáék háza elé.

~Lexa szemszöge~

Már éppen az utolsó dolgokat pakoltam be, amikor jött egy üzenet Harrytől. Azt írta, hogy öltözzek csinosan. Nem értettem, hogy miért, de felhúztam a narancssárga ruhát amit Mandinél vettem. Egyszerűen kihúztam tussal a szemem és feltettem egy piros rúzst. Pont hétre lettem kész és mivel mondták, hogy értem jönnek, kimentem. Még levegőt is elfelejtettem venni, amikor megláttam a limuzin. Zayn szállt ki és kinyitotta nekem az ajtót. Egész úton nem szóltunk semmit és mikor megérkeztünk megint alig kaptam levegőt. A ház fantasztikusan nézett ki. Bekísértek, de arra nem számítottam, hogy mit tartogat az este.....
XOXO Lex

5.rész Nyaralás 3.része

Sziasztok! Gondolom, vagyis inkább remélem nem baj, ha más a kezdés szövegszíne, mint látjátok. Az viszont gáz, hogy nem volt eddig rész. Nagyon, nagyon sajnálom. Tényleg, de családi események és okok vannak rá. Nem fogom leírni, mert szerintem nem kéne kiírni a világhálóra. Szóval, az a lényeg, hogy itt vagyok és hozom az új részt. a szerk.




Szóval! Nagyon, nagyon és nagyon jó nap. De akkor elmesélem.



Reggel éppen az igazak álmát aludtam, amikor valaki rámugrott. Ezek után egy másik valaki hangját hallottam meg.
-KICSI A RAKÁS!!!!!- na és ez a valaki ránk ugrott. Amikor végre leszálltak rólam, meg sem néztem kik azok párnával kezdtem püfölni Tinit és Mandit.

-Na mi ilyen fontos?-kérdeztem álmosan.
-Megyünk valahova.-
-Jaj ne már!-nyöszörögtem.
-Hidd el örülni fogsz, csak öltözz fel!-

Nagy nehezen elkászálódtam a szekrényig. Vagy egy fél óráig álltam ott, amikor végre sikerült kiválasztanom a szerelésem. 

Pár perc alatt fel is öltöztem, feldobtam egy halvány sminket, a hajamat pedig csak kiengedtem. 

-Na, okés kész vagyok, most mi lesz?-kérdeztem álmosan.
 -Először is, idd ezt meg!- nyomott a kezembe, 1 pohár kávét Mandi. 5 percig beszélgettünk, miközben kortyonként megittam a kávémat. 

-Jó ez is kész van, de elárulná valaki, hogy mi folyik itt?- 
-Most, indulunk. 10 óra van, elsétálunk a Nando's-ba és rendelünk valamit. Aztán elmegyünk egy picit bevásárolni, majd jön a titok része.- itt összenevettek.

Szóval elindultunk, megvalósítani a tervet. Azt, viszont nem számítottuk bele, hogy Tini nagyon, nagyon sokat eszik, ha izgul, így hát késésben voltunk és még csak vásárolni sem mentünk el. Az út végén, már futnunk kellett. Hát persze, mert már 3 órája sétáltunk, vagyis 2 órája, az utolsó 1 órát futottuk. Persze nem olyan gyorsan és sokszor meg is álltunk egy picit sétálni, de valahogy csak oda értünk egy hatalmas csarnokhoz. Lányok tömvelege ált sorba. Mi, viszont előre mentünk. A lányok felmutattak három jegyet, amiből csak annyit láttam, hogy VIP. 

-Lányok, mi ez az egész?-kérdeztem. Ők nem feleltek, csak elkezdtek vezetni. Először csak egy szobába, amire VIP felirat volt ráírva.  Ott kaptunk enni, meg inni és mi ott beszélgettünk. Kb. egy órát lehettünk ott, amikor bejött egy hapsi bejött.

-A fiúk készen állnak!-kiabálta.A csajok elindultak, bár én még maradtam volna. Szóval kiléptünk a szobából és már tudtam, hogy hol vagyunk, mivel hangosan kántálták, hogy One Direction, meg Marry me Zayn, meg ugyanez Louis névvel. Dühösen fordultam Mandi felé.

-Te most komolyan egy One Direction koncertre hoztál?-
-Elmondanám, az okokat, de mennünk kell.-
Elsétáltunk a színpad oldalához, a másikon pedig kijöttek a fiúk. Olyan hangos sikítás, vagy inkább visítás tört ki, hogy megsüketültem. Mikor a srácok szóhoz jutottak, körbenéztem.  Rengeteg táblával, karkötővel, pólóval, sapkával, nyakláncal, volt aki párnával álló lány pillantottam meg. Tényleg nem volt olyan akin ne lenne valami 1D-s cucc. Rengeteg dalt énekeltek, majd megköszönték az estét és leléptek.

-Most jön a java!-mondta Tini. Visszahúztak abba a VIP-s szobába és leültünk.
-Na most mi lesz?-kérdeztem.
-A fiúk átöltöznek és jönnek ide.- visította Tini.
-Szuper.- mondtam, kevésbé lelkes hangon. Kb. 5 percet vártunk és már jöttek is. A lányok körbeugrálták őket, meg sikítoztak, én pedig csak ott ültem a helyemen. A srácok leültek Mandiékkel együtt.

-Szóval, hogy hívnak titeket?-kérdezte a göndör.
-Én Amanda vagyok, de nektek csak Mandi.-kuncogott idiótán, az említett személy.
-Én Martina és úgy hívtok, ahogy tetszik.-mosolygott a másik barátnőm. Gondoltam rám nem kíváncsiak, így hát nem szólaltam meg.
-Na és te?-mosolygott perverzül a fürtöcske.
-Alexa vagyok.- mondtam- Te?- biccentettem rá.
-Húhh öreg van még olyan csaj aki nem tudja a neved.-bokszolta vállba a szőke.
-Jólvan, ha nem mondod meg, akkor maradsz fürtöcske.- röhögtünk.

Este még sokat beszélgettünk, de lassan indulnunk kellett, úgyhogy búcsúzkodtunk. Mindenkit megöleltünk, bár a fürtöcske kicsit sokáig tartotta magát, majd elindultunk.

~Harry szemszöge~ (nem tudom, hányszor lsz ilyen. a szerk.)

Miközben megöleltem Lexát (azért hívom így, mert a többiek mind vagy Lexinek vagy Lexnek hívják) és kivettem a telefonját. Mikor kimentek gyorsan bepötyögtem a számom.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Niall.
-Csak beírom a számom aztán küldök magamnak egy sms-t.-vigyorogtam. Nem szóltak semmit. Gondoltam, hogy Lexa nem veszi észre, ezért utánuk mentem. Hamar utolértem őket és odaadtam a telefont. Ő megköszönte majd továbmentek.

~Lexi szemszöge~

Nem értettem honnan tudja, hogy ez az én telefonom. Na mindegy. Mivel Tini lakik legközelebb hozzá mentünk. Gyorsan felhívtam anyát, hogy jól vagyok és nem alszom otthon, majd észrevettem, hogy van egy új elküldött smsem.
Fürtöcske (Harry)-nek küldtem és csak egy smiley volt. Elmeséltem a többieknek, akik totál odavoltak, hogy megvan Harry száma. Hát szerintem nem nagy dolog. Lefekvés előtt átbeszéltük a napot, ami, hát valljuk be, hogy nagyszerű este volt. :D
                                                                                                XOXO Lex

Bejelentés

Sziasztok! Ma nem lesz rész, mert ma már majdnem végeztem a résszel és véletlenül kitöröltem. Megnyomtam valamit véletlen és az egész kitörlődöt!! :( Nagyon ideges vagyok, úgyhogy ma nem is állok neki. Bocsi.. :(

4.rész Nyaralás 2.része

Sziasztok! Asszem ez egy kicsit rövidebb rész lett, mint szokott, de próbálok, minnél több napot belesűríteni egy részbe, mert egyébként már a vége felé Nyaralás 8.részéhez is eljutnánk, de én nem akarok ennyi jelentősséget szentelni neki, bár ez a nyaralás nagyon nagy dolog lesz Lexának. Majd meglátjátok, jó olvasást! a szerk.



 Hú! Mandi és Tini megismerését tudhatom ebben az első hétben. Nagyon jó barátaim lettek és biztosan tudom, hogy azok, mert mondták!! :D Annyira jó! De akkor kezdjünk bele.


Másnap gondoltam feltérképezem Londont, tehát elmentem sétálni. Sok butikba bementem és vásároltam is ruhákat. Már éppen indultam volna haza, mikor észrevettem, hogy itt vagyok az Oxford Street közelében. Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor benézek. Nem is tettem rosszul, mert egy hatalmas üzlet elé ékeztem. Gyönyörű ruhák voltak ott, tehát bementem. A pultnál egy velem egykorú lány állt és amikor meglátott megörült.

-Szia segíthetek valamiben?- jött oda hozzám, szinte futva.
-Persze, tudsz mutatni valami... öhm... hozzám való ruhát?-kérdeztem
-Gyere,-húzott el-Mit szólsz ehhez?-

-Ez gyönyörű!! Megveszem!-
-Jó gyere.- Odamentünk a pulthoz.
-Öhm..Remélem nem veszed tolakodásnak, de miért örültél meg annyira, amikor bejöttem?-
-Hát, csak mert te olyan..másnak tűnsz.-mosolyodott el a lány.
-Ha már így belemegyünk, hogy hívnak?-
-Amanda Khem vagyok és te?- (azt, hogy khem úgy is kell kimondani, hogy khem a szerk.)
-Alexa Chrunc.- (azt, hogy Chrunc azt pedig úgy, hogy "kráncs" a szerk.)
-Figyeld, nem szeretnék bunkó lenni, de nem mehetnék át hozzátok műszak után?-kérdezte tágranyílt szemekel.
-Persze és el is mehetnénk valahova.-mosolyogtam.
-Rendben akkor írd le a címed és 5-re ott leszek.-
-Jó, de nem baj, ha Mandinek hívlak?-
-Dehogy!- Mandi, egy elég határozott lány, így, hát lefirkantottam a címet és hazamentem. "Otthon" elmeséltem anyának a napomat és örült, hogy találtam barátokat. Nagyon izgatott voltam, de hamar elment az a két óra, amíg Mandire vártam. Pontban ötkor csengettek. Olyan gyorsan rohantam az ajtóhoz, hogy 3-szor majdnem elstem. Mikor kinyitottam, csalódottan tapasztaltam, hogy csak a szomszéd jött át egy kis sütivel. Átpasszoltam anyának, aztán rájöttem, hogy inkább hálát kéne adnom Istennek, amiért nem Mandi jött, mert még nem öltöztem át. Az új ruháim közül választottam.

Mire felöltöztem,egy enyhe hullámot adtam a hajam végének és már csengettek is. Megint. Ez viszont már Mandi volt egy kis meglepetéssel.

 

-Bocsi, hogy késtem, de még beugrottam ezekért!-mutatott rá a tálcára.
-Semmi gond, gyere be!-mondtam.
Felmentünk a szobába és beszélgettünk. Rengeteget röhögtünk és nagyon sok mindent megtudtam róla. Elfogyott mind a négy meglepetésem is és megbeszéltük, hogy itt alszik. Nagyon sokáig fentvoltunk és mivel másnap nem dolgozott, bementünk a városba. Először soppingoltunk, utána az én javaslatomra ettünk a Nando's-ban végül pedig elmentünk egy deszkaparkba és megmutattam neki a tudásom. Ott találkoztunk egy másik lánnyal is. Vele is sokat beszélgettünk, ő már nem az Olliet tanulja, hanem a következő lépésnél jár. Ő Martina Montgomery, de nekünk csak Tini. Ez a hosszú nap után, elmentem egyet futni. A fülhallgatóm is velem volt, az mp3-mam kíséretében, de csak az utolsó számra koncentráltam, One Direction Story of my life. Igazából nem vagyok oda értük, de ezt az egy számukat szeretem. Ahogy hallottam Mandi és Tini imádja őket. Nagy fanok az biztos! A hét további napja is így telt. Mandivel és Tinivel lógtam. Nekik hála már 1 picit jobban szeretem az 1D-t. Még egyszerű fannak sem mondom magam, de haladok. :D

                                                                                                                 XOXO Lex

3.rész Nyaralás 1.része

Sziasztok! Ezer éve nem írtam már. Ennek pedig az oka a nyaralás. Akkor el is mesélem, hogy az egész mivel kezdődött.


Már vagy 6 napja egyfolytában az Olliet gyakoroltam. Vagy kint a deszkapályán Jackkel, vagy a nappaliban, amivel mindenkit idegesítettem már. Dan nem volt hajlandó úszóedzésre járni és ezért kicsapták onnan, azóta pedig folyton unatkozik és fáraszt valakit. Akkor éppen Joet és Sydneyt, mert nálunk voltak. Mivel Joenak még nincs kész a szobája, ezért a nappaliban ücsörögtek hármasban (Dan, Sydney, Joe) én pedig gyakoroltam. Joe mostanában csak a rózsaszín felhőt látja, annyira belebolondult a lányba. Engem is már kezd idegesíteni, ő pedig azon idegesíti magát, hogy Sydney nem tud itt aludni. Anya folyamatosan dolgozik, apa meg itthon pihenne, ha hagynánk. Hát aznap betelt neki a pohár.

-Jólvan srácok, látom már nagyon nem tudtok mit kezdeni magatokkal! Értem, hogy hosszú a nyár, de én is most jöttem haza és szeretnék egy kis nyugalmat!-mondta apa idegesen, aztán nyugodt hangon folytatta- Szeretném, ha elmennénk 1 hónapra nyaralni!- na itt mindenki lefagyott.

Pár perc hatásszünet után mindenki a saját érveit fújta.
Dan aztmondta, hogy most azonnal mennyünk, mert már nagyon várja.
Joe azt, hogy nem fogja itt hagyni Sydneyt és még csak most ért haza, nem akar megint pakolni.
Sydney is mondta a magáét, bár nem hinném, hogy neki is lenne beleszólása, de azért csak hajtogatta, hogy nem hagyhatja őt itt Joe.
Én azt mondtam, hogy egy hónap múlva már simán menni fog az Ollie és nem lesz ott Jack, hogy megtanítsa a következőt. Szerintem teljesen belebonyolodtam a deszkázásba. Imádom!
Apa pedig arról magyarázott, hogy vegyük már észre neki pihennie kell és itthon ilyen körülmények között nem tud.
Mindenki idegesen bevonult a szobájába csak Joe nem ő asszem Sydneyhez ment. Úgy éreztem, hogy mennem kell amerre látok, de barátaim nincsenek. Nem tudom, hogy Jack a barátjának gondol-e. Végül nem mentem sehova, csak kiírtam twiterre. Sajnos utazás. Azért legyetek jók itthon! <3 Mindig szoktam twitterelni, már elég sok követőm van. Mikor anya hazaért, apáék megbeszélték a dolgot és anya is jó ötletnek gondolta. Végül úgy szervezték, hogy holnap indulunk este, vagyis inkább éjjel. Kimegyünk a reptérre és hajnalban indul a gép. Három hetet leszünk ott, mert amikor hazajövünk apa csak másfél hetet lesz itthon és ki kell pakolnia, aztán kimosni a cuccokat és visszapakolni. Ezzel fog elmenni másfél hete. Sajnálom ezért. Anyával még elmentünk bevásárolni, hogy legyen elég ruhám, mert ott nem lesz mosógép. Ezeket vettük.

Az utolsó a kedvencem rögtön megszerettem. És még valami ami nagyon fontos dolog a számomra és sokat is jelent. Talán ezért nem is nyafogtam többet anyáéknak a nyaralás miatt. De nem is húzom tovább az időt... befesthettem a hajamat!! Annyira szupi!! Anya nem is akart belemenni,de addig nyafogtam, amíg meg nem engette. Így néztem ki eddig:

És itt a nagy változás:

Így már sokkal jobban tetszik. Már magabiztosan mentem el a nyaralásba. Ami életem meghatározó része lett. De erről majd később. Szóval az új külsővel ruhákkal és cipővel sikerült hazatérnem. El is kezdtem a pakolást. Három hétre megyünk, de én 3 bőröndbe pakoltam be eddig. Aztán nyafogtam egy sort anyának, hogy kell még egy bőrönd és láss csodát, három órát kérleltem, de belement! Mivel aznap már hullavoltam, gondoltam ez marad holnapra. Gondoltam gyorsan még felnézek Youtubera, mert van egy csatornám és gondoltam elköszönök, hogy ne hiányoljon annyira a feliratkozóim. Eleinte az volt a terv, hogy csinálok egy 5 perces videót és elmondom, hogy videózni fogok nyaralás alatt is amiből egy hatalmas videó lesz, ha visszaértem. Ehelyett már 1 órája csak arról beszéltem, hogy miért megyek el, meg a körülményeket és megmutattam, amiket vettünk. Ezek után még 2 órát beszéltem a kövi videóról és az új hajamról. Végül még egy kicsit búcsúzkodtam és egy három és fél órás videó lett. De, rájöttem, hogy akkor sz egész éjszakába beletelne, mire feltöltené, így csak gyorsan kiírtam mindenhova, hogy Unstream lesz. Ezzel el is szúrtam, mert még a kérdésekre is válaszoltam az eddigi mondanivalóim közben, ezért egy öt órás videót zártam magam mögött. Persze a nézőim örültek és mondták, hogy nagyon hálások, hogy nem csak lelépek 3 hétre utána pedig kiírom: Bocs nyaralni voltam! Hát igazuk volt. Nagy nehezen elaludtam...

Másnap délután kettőkor keltem. Gyorsan bementem a fürdőbe és elrendeztem a reggeli tehendőimet. Megmosakodtam, fogatmostam és felöltöztem. Tudom furcsán jöhet le, hogy előbb mosok fogat és utána eszek, de mindegy.

Ebbe öltöztem és lerohantam a konyhába. Mivel senkit nem találtam otthon, ezért gondoltam neki állok cetlit keresni. Hamar meg is találtam az étkező asztalon.

Szia kincsem! Tudod tegnap mi elmentünk vásárolni, de a fiúk nem, ezért gyorsan elvittem őket is. Nem tudom meddig voltál fent és mennyire vagy éhes, de hagytam itthon pénzt, hogy el tudj menni enni, mert mi is ezt tesszük.
                                                                                        Puszil Anya!

Gyorsan megkerestem a pénzt és megnéztem a neten, hogy hova lenne érdemes mennem. Végül a Nando's mellett döntöttem és már indultam is. Elismerem nagyon finom kajákat csinálnak, és ezt meg is jegyeztem magamban. Mire hazaértem már fél öt volt. Nagyon bepánikoltam, mert még van egy bőröndnyi ruhám, amit nem pakoltam be. Az is rátett egy lapáttal az izgalmamra, hogy anyáék még nem értek haza. Arra viszont nem volt időm, hogy hívgassam őket, szóval csak neki estem a pakolásnak. 1 óra alatt kész lettem, pont mire anyáék hazértek. Elmondása szerint olyan finom kaját ettek, hogy négyszer rendeltek és mindenki televan. Hoztak nekem is, mert ők már nem kérnek vacsorát, inkább spuriztak pakolni. A jelek szerint kínai étteremben voltak. Gyorsan megmelegítettem és felrohantam a szobámba és leültem a gép elé. Tényleg még meg sem mutattam a szobámat.

Estig gépeztem, utána pdig addig, amíg nem indultunk az Olliet gyakoroltam. 1 órával az indulás előtt, már kezdtünk bepakolni, mert mindenkinek több volt mint 2 bőröndje és azt belepaszírozni egy kocsiba nem könnyű. Szóval már hulla voltam mire elindultunk. Kicsit beparáztam a repüléstől, de végül az is simán ment. Hajnali 3-kor értünk oda. A ház gyönyörű volt.

Itt van belülről:

Joe szobája

Dan szobája:

Anyáék szobája

Végül pedig az én szobám:

Nagyon tetszett. Ez az első nap pedig csak a pakolással telt. Majd holnap térképezzük fel Londont. Ja tényleg  ezt még nem is mondtam! Londonba jöttünk.

2.rész A deszka

Sziasztok! Bocsi, hogy megint kicsit kések ezzel, de a nyaralás után még mindig fáradt vagyok és nem tudtam rendesen koncentrálni. Most viszont próbálkozom a napi, vagy legalábbis kétnaponta új részt hozni, nyáron ez még talán működni is fog. Amikor viszont elkzdődik a suli nem tudom, hogy mi lesz, vagy hozz lesz, mert új suliba megyek, hatosztályos gimibe. Ott pedig lesz tanulás bőven. Mindegy oda is kitalálunk valamit, egyenlőre viszont itt a nyár és ez jó! De már így is egy órája húzom az időt szóval jó olvasást! A szerk.


Fantasztikus pár napon vagyok túl és csak most tudtam írni, amire nem vagyok büszke, de Jack írtó jó fej! Róla szólt ez a 5 nap és ezt is fogom elmesélni most nektek.


Szóval ott kezdődött az egész, hogy halálra untam magam addig, amíg Jack az apukájánál volt. Elhatároztam, hogy nekem valami új kell és ki akarok próbálni valamit, amit eddig nem mertem. Ígyhát amikor Jack megjött, egyből megkértem Joet, hogy szóljon Sydneynek, hogy szóljon Jacknek. Najó, így ez kicsit furcsa. (bocsi hajnalban kicsit nehezemre esik a fogalmazás :D a szerk.)  Elmeséltem az előbbi furcsa mondat végén megemlített szemálynek az ötletemet és amint megláttam a deszkát a kezében egyből felcsillant a szemem. Bár, nem rég óta ismert, valahogy rájött, hogy ötletem támadt. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan kéredzkedem el anyától. Vagy apától. Vagy Joetól. Asszem sehogy, ígyhát kénytelen voltam megmutatni Jacknek a titkos lejáratomat. Az erkélyemen van egy halom régi szőnyeg az egyik sarokban és az alá van rejtve egy kötél létra. Mindigy felkötöm a korlátra és miután leértem meghúzom a létrát és az magától leesik. Ezt elrejtem egy helyen és amikor visszaszököm akkor egy ilyen ragasztós valamit teszek rá a végére és feldobom. Ezek után felmászom és visszarejtem a létrát a helyére. Természetesen mindezek előtt bezárom az ajtót.

Na szóval elmondtam neki a haditervet, bár nem nagyon helyeselte, de belement. Megcsináltuk a folyamatot. (Félreérthető mondta, de a fent leírtakra gondoltam :P a szerk.) Kimentünk egy gördeszkaparkba. Jack mutatta, természetesen és belefogtunk. Elmondta, hogy hogyan kell a deszkára állni, mennyire kell egyensúlyozni, meg, hogy érezni fogom mikor kell lökni a lábammal és kb. mennyire erőset kell löknöm. Mondta azt is, hogy először lassan mennyek, ha elesnék és, hogy végig mellettem lesz.
-Jack, nyugi, már elhatároztam, hogy szeretnék megtanulni deszkázni és kész!- mondtam már sokadszorra.
-Jó, tudom, de féltelek.- mondta már sokadszorra.
-Akkor mehetek végre?-
-Persze induljunk.- Elöször tényleg féltem egy kicsit, de amit nekiálltam csak így jött az adrenalin.
-Na milyen volt?- kérdezte, mikor legurultam egy kisebb emelkedőn.
-Fantasztikus!-kiabáltam-Megpróbálhatom egyedül?-
-Ha szeretnéd!- és már indultam is egyedül. Nagyon klassz volt. Valahogy úgy éreztem, hogy ez megy nekem. Ezek után, már nem csak lementem, hanem fel is.
-Ez nagyon meg neked!-örült Jack.
-Én is így gondoltam.- mosolyogtam rá.
-Ha gondolod megtaníthatlak 1 vagy 2 trükkre.-
-Az nagyon jó lenne!-
-De valószínűleg egy hét kell, hogy kigyakorold...-mondta és már neki is láttunk a tick-tacknak. Nagyon ment ez is. Nekem nem volt nehéz pedig ő azt mondta, hogy 4 napig folyamatosan gyakorolta és csak utána ment neki. Na mindegy. Ezek után jött a Hippy Jump, ami már kicsit nehezebben, de ez is ment. Már vagy 5 órája kint voltunk és nagyon elfáradtam.
-Éhes vagyok.-szólalt meg hirtelen Jack, mivel egy ideje csendben ültünk egymás mellett. Nem volt kínos csend inkább, mindketten elgondolkodtunk. Én azon, hogy milyen furcsa ez az egész. Vajon, miért megy nekem ez ilyen könnyen??? Úgytűnik Jack csak ezen az egy mondtaton tűnődött. De ezt már hangosan kimondta.  Így, hogy belegondoltam engem is mardosott az éhség csak eddig nem figyeltem rá.
-Én is éhes vagyok.-
-Miért nem megyünk el pizzázni?-
-Jó, mennyünk!- zártam le a témát és már el is indultunk.
-Ez olyan furcsa.- szólalt meg egyszercsak.
-1. Befejezhetnéd, hogy egyszer csak megszólalsz és megijesztesz!-itt mindketten elnevettük magunkat-2. Mi?-
-Az, hogy ha két ember elmegy valahova akkor az vagy MM vagy SS.- mondta merengő arccal.
-Öhm... Érthetően?- nevettem.
-MM vagyis Mozi és Meki. SS az két dolgot jelenthet. AZ első Shopping és süti a második pedig süti helyett Star Bucks.-
-Te ilyeneken gondolkozol?- hitetlenkedtem.
-Hát nem tudom, mi deszkázni voltunk és pizzázni megyünk, ez így nem betűrím.-
Ezen mindketten röhögőgörcsöt kaptunk. Egészen a kajáldáig röhögtünk. A pizzázóban csak a deszkáról beszéltünk. Aztmondta, hogy most az Ollie jön, de az még az én szakértelmemnek is beletelik 1 hónapba. Ezen megint mindketten jól szórakoztunk. Ezután csak azt bolcoltuk, hogy miért tudok deszkázni. Mikor hazaértem elfelejtettem, hogy a létrán jöttünk el és a bejárati ajtán mentünk be. -Hát ti meg hol voltatok?-kérdezte idegesen Joe.
-Deszkázni tanultam és mielőtt idegeskednél nem lett semmi bajom és egyszer sem estem el.- mondtam büszkén
-És ezt nem nekem köszönheti!-mondta Jack
-Azért köszi, hogy vigyáztál rá. Végülis jobb így, mintha egyedül ment volna, mert éppen deszkázni van kedve!- mondta Joe
-Akkor sem lett volna semmi baja, mert őstehetség. Max csak két trükkel kevesebbet tudna.-
-Máris tud trükköt?-hitetlenkedett Joe.
-Persze!-
Joe sem akart lekattanni a témáról. Másnap anyáékkal vacsorázni mentünk és előtte elmentünk vásárolni, mert elkezdtem neki nyafogni, hogy nincs mit felvennek. Végül ezt az összállítást vettem fel.

A ruhát és a karkötőket most vettük. A cupő az enyém a táskát pedig anyától kértem kölcsön. Nagyon jó volt, sokat nevettünk és mostmár el sem tudom képzelni, mi lenne, ha Joe nem lenne itt. Ma pedig az Olliet gyakoroltuk Jackel. Még sokat kell gyakorolnom, de sokat haladtam vele. Anyák is kezdik megszokni, hogy gördeszkázni tanulok, és már puhítom őket, hogy kapjak egy sajátot is. Bocsi, hogy a mai és a tegnapi napról keveset meséltem, de csak arra a napra tudok gondolni, amikor Jack megtanított deszkázni, így hiába próbálnék másról írni csak visszatérnék a deszkázáshoz.
                      
                                                                                               XOXO Lex


Bocsi, ha van benne helyesírási hiba, de 01:20 van most, hogy befelyeztem és most nézem, hogy már másfél órája írom a részt, de mindegy ez most mellékes, szóval már fáradt vagyok, de mindenképpen fel akartam ma még tenni a részt. Vagyis inkább tegnap. Szóval az a lényeg, hogy nincs kedvem visszaolvasni és ezért bocsi. Nem harapok, ha komiztok. :D <3

1.rész A reptér

Sziasztok! Sajnálom, hogy eddig nem volt rész,de nyaralni voltam és nem tudtam feltenni, de most megpróbálom behozni a lemaradásom. Jó szórakozást a szerk.

Szóval. Fársztó nap volt egyben eseménydús, vágjunk bele. Apukám Sam a katonaságnál dolgozik. Ezt így mindennek az elején közölni szeretném, de akkor belevágok a napom elmesélésébe.

Reggel nyűgösen keltem, mert este nem tudtam aludni, hála az új szobának. Bár már 15 éve ezt a szobát lakom be, de ez a sok új bútor... Hát, valahogy fura. Na azért ez túlzás, nagyon tetszik a szoba csak még meg kell szokni. Szóval reggel nem igazán akartam kikelni az ágyból, aztán ránéztem az órámra. 10:20 Oké. Anya már biztos ébren van, talán csinált nekem reggelit. Ahogy kiléptem a szobám ajtaján, már éreztem, hogy igazam volt. Finom gofri illat. Na várjunk csak! Gofri??!! Anya csak akkor süt gofrit, ha valami nagy híre van. Bár ez legtöbbször rossz, azért sokszor akad jó is. Na szóval kicsit félve indultam le a lépcsőn. 

-Jóreggelt, kincsem!- köszönt anya kedvesen. Szóval kincsem, akkor jó híre van! Szuper! Így már én is rámosolyogtam. Leültem az asztalhoz és vártam a tányéramat. Anyán az a levakarhatatlan mosoly ült, így hát teljes volt a nyugalom... 1 percig.

-'Reggeltttttt!!!!!!- Jött le üvöltve az öcsém. Dannek hívják. 13 éves és imádom, bár az ilyen helyzetekben kicsit idegesít. 

-'Reggelt öcsi!-mondtam, majd felálltam és nyomtam egy puszit a homlokára. Gyorsan tettem elé egy műzlistálat, lefőztem nekem és anyunak a kávét és kivettem a sütőből a gofrit. Mivel anya telefonált gyorsan neki is megterítettem. Egy kis tejszínhab és friss eper. Mennyei. :) 

-Na szóval anya, -szólaltam meg, mikor az említett személy leült az asztalhoz- mi a nagy hír?- kérdeztem mosolyogva.

-Most, hogy már Dan is itt van elárulom. Apátok hazajön!!!- mondta félig sikoltva.

-Te jó ég!- döbbentünk le az öcsikémmel együtt. Persze ez csak pár másodpercig tartott utána már hárman ugráltunk a konyha közepén... Asszem mi sem vagyunk normálisuk. Asszem?! Biztos... :D 

-Én dolgozni megyek, te pedig nagyfiú, úszóedzésre, úgyhogy szívem kimennél apád elé a reptérre?- nézett anyu Danre majd rám.

-Persze!-

-De ez nem ér! Nem hagyhatnám ki az edzést- nézett bociszemekkel anyura az öcsém.

-Sajnálom kicsim, de nem lehet. Tudod, hogy a múltkor se mentél.-

-Ez nem ér!- majd felrohant a szobájába. Anya utána indul, de én visszarántottam.

-Majd én!- mondtam és utána mentem a lépcsőn.

-Szia bajnok, bejöhetek?- kérdeztem egy ártatlan mosoly kíséretében, mivel már résnyire kinyitottam az ajtót. Ő csak dunnyogva morgott valamit.- Tudod, hogy azért csinálta, hogy neked jó legyen. Múltkor is majdnem kitettek az edzésről, mert háromszor nem mentél.- Ő csak sóhajtva felállt és megölelt. Legugoltam hozzá és folytattam a lelkesítőnek szánt beszédemet. - Amint hazajöttünk, már te is itthon leszel. Nem fontos, hogy én 1 órával előbb látom. - mosolyogtam bíztatóan. Kimentem, hogy gondolkozzon ezeken. Lementem, hogy befejezzem a reggelit, de anyát már nem találtam a konyhában, helyette csak egy cetlit.

" Szia kincsem! Elkellett mennem dolgozni, ahogy már az előbb is mondtam. Háromra kell a reptérre menned, előtte viszont eldobnád Dant edzésre? Köszi. Puszil anyu! "

Remek! Akkor reggelizzek egyedül. Gyorsan felfaltam és felvittem a műzlistálat a tesómnak. A szobájában elbeszélgettünk, szerencsére megértette a dolgokat. Már éppen indulni készültem a szobájából, amikor megszólalt a csengő. Lerohantam, mert nem tudtam ki lehet az. Talán anya hagyott itt valamit. Nem, nem szokása. Barátaim nincsenek ezért ez kizárva. Dannak a barátai csak akkor jönnek, ha előtte a szülők vagy én egyeztettem. Szóval tipp semmi... De ide már csak akkor jutottam, amikor az ajtóhoz értem. Egy magas barna hajú, kék szemű, kb. velem egyidős fiú állt előttem.
-Szia! Miben segíthetek?-kérdeztem, mert némán álltunk már vagy 2 perce.
-Alexa?-
-Igen így hívnak. Ismerlek- Választ már nem kaptam, mert a fiú a nyakamba ugrott.- Öhm... Te ki vagy?- toltam el magamtól.
-Lexa, ha hívhatlak így, én vagyok a te bátyád.-
-Hogy mivan?????!!!- üvöltöttem.
-Gyere üljünk le valahova és elmesélek mindent.-
-Jó csak egy pillanat. Bajnok!!- 
-Miaz??-kérdezte Dan miközben lakászálódott a lépcsőn.
-Dan ő itt a bátyád... öhm hogy is hívnak?- néztem a fiúra.
-Joe.-
-Joe- ismételtem el, bár Dan még mindig értetlen képet vágott.-Gyere te is hallgassuk meg, mi történt.- Mind leültünk a nappaliba és Joe belekezdett a mesélésbe.
-Három hónappal vagyok idősebb nálad. Amikor 1 hónapos voltam elköltöztünk. Éppen a csomagomat tette fel anya a szalagra amikor egyszer csak valaki kivett a kezéből és elfutott velem. Ezeket a rendőrségtől tudom, mert hamar elkapták a tettest és árvaházba kerültem. Persze csak az után, hogy elvittek a kórházba és hosszas kivizsgáláson vettem rész. Már 1 éves voltam, amikor a mostoha szüleim örökbefogadtak. Nemrég tudtam meg én is mindezt és, hogy a szüleim nagyon sokáig kerestek, amikor megtudták, hogy örökbefogadtak. Egyszer meg is látogattak, de féltem tőlük és nem akartak kivenni a már megszokott környezetemből. Gondoltam meglátogatlak titeket és ha gondoljátok ide is költözhetnék. De ezt majd később.-
-Húhh.... Ez kemény.- ennyi volt a reakcióm. Dan odament Joehoz és megölelte. -Jólvan bajnok elég lesz megyek én is!- mondtam, és rájuk ugrottam. Hangos röhögésben törtünk ki. Mi is meséltünk egy csomó mindent a családról, meg, hogy most jön haza apa. Joe rögtön jönni akart, de mondtam neki, hogy lehet ez egy kicsit sok lenne apunak.
-Bocs bátyó, de még csak most jön haza... és tudod..-nyökögtem
-Persze, megértem.-
-Én meg elmegyek a fürdőbe, gondolom látszik, hogy csak most keltem fel. - mondtam és kínomban elröhögtem magam. 
-Dehogy gyönyörű vagy.- vágta rá szintén nevetve Joe. Felmentem a lépcsőn a KÖZÖS fürdőbe. (majd meglátjátok miért emeltem ki a szerk.) Már lezuhanoztam és törcsiben fogatmostam, amikor valaki benyitott. 
-Öhm.. bocs azthittem sajátod van.- mondta Joe.
-Semmi gond, mit szeretnél?-
-Valami dezodort, itt a barátnőm.-elvörösödött. :) -Ja és az öccse.-kacsintott rám és kiment. Először is nem akarok most a fiúkra koncentrálni. Amúgy sem tetszenék meg senkinek, max aki bohócot, esetleg tűzoltóautót keres. Jaj miért van PIROS hajam??!! Ez nem ér. :( Inkább gyorsan elkészültem és lementem a nappaliba. 
-Na itt is vagy!-szólt a bátyám- Ő itt a barátnőm Sydney! ("Szidni" a szerk.) Ja és az öccse Jack!-. Sydney nagyon szép volt, a hosszú szőke hajával és kék szemével. Aztán ránéztem Jackre...

...és majdnem elájultam.  Szerencsére nem némultam meg teljesen.

-Sziasztok! Alexa vagyok, de hívjatok nyugodtan... öhm.. hát nem tudom, ahogy tetszik.- próbáltam megtörni a jeget. Hát asszem sikerült. Még sokáig beszélgettünk, és egy csomó minden kiderült, mint pl. Jack is 15 éves és most kezdi a 10.-et abban a gimiben amiben én a 9.-et, de lassan indulnunk kellett az edzésre.

-Ha gondoljátok várjatok meg és akkor Joe, bemutathatod Sydneyt apának.-

-Ez remek ötlet!- mondta egyszerre a bátyám és a barátnője. -Jack, te is maradsz?-kérdezte Joe. 

-Sajnos nem tudok, pedig szívesen maradnék, de elutazom apához 2 napra.- 

-A reptérre mész?-kérdeztem.

-Igen, miért?-

-Mert akkor elvihetlek, ha gondolod.Ja és ha nem baj, ha ki kell tennem a bajnokot edzésre.- mosolyodtam el.

-Nem dehogy is és köszi.-nevetett fel. Az a mosoly atya úr isten! 

-Jó, akkor gyorsan felmegyek Danért és indulhatunk is.-

-Jó!- mondták egyszerre mindhárman.

Kitettük Dant, és a reptéren még mindkettőnknek várnia kellett.

-És szeretsz apudnál lenni?-

-Hát, annyira nem. Új barátnője van, kis 20 éves csaj és mindennap azt kell hallgatnom, de túl élem.- mosolyodott el.

-Hát...- és itt nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a nevetés. Egy kicsit még beszélgettünk és már indult is a gépéhez. Elköszöntünk én pedig vártam még egy idejig. Apával nagyon örültünk egymásnak már rég láttam. Otthon minden nagyon jól ment, apa majdnem elájult amikor meglátta Joet. Megható volt, az biztos. Hamar elmentem aludni, mert ez volt az eddigi életem legszebb napja. :) 

                                                                                                                  XOXO Lex