Szóval. Fársztó nap volt egyben eseménydús, vágjunk bele. Apukám Sam a katonaságnál dolgozik. Ezt így mindennek az elején közölni szeretném, de akkor belevágok a napom elmesélésébe.
Reggel nyűgösen keltem, mert este nem tudtam aludni, hála az új szobának. Bár már 15 éve ezt a szobát lakom be, de ez a sok új bútor... Hát, valahogy fura. Na azért ez túlzás, nagyon tetszik a szoba csak még meg kell szokni. Szóval reggel nem igazán akartam kikelni az ágyból, aztán ránéztem az órámra. 10:20 Oké. Anya már biztos ébren van, talán csinált nekem reggelit. Ahogy kiléptem a szobám ajtaján, már éreztem, hogy igazam volt. Finom gofri illat. Na várjunk csak! Gofri??!! Anya csak akkor süt gofrit, ha valami nagy híre van. Bár ez legtöbbször rossz, azért sokszor akad jó is. Na szóval kicsit félve indultam le a lépcsőn.
-Jóreggelt, kincsem!- köszönt anya kedvesen. Szóval kincsem, akkor jó híre van! Szuper! Így már én is rámosolyogtam. Leültem az asztalhoz és vártam a tányéramat. Anyán az a levakarhatatlan mosoly ült, így hát teljes volt a nyugalom... 1 percig.
-'Reggeltttttt!!!!!!- Jött le üvöltve az öcsém. Dannek hívják. 13 éves és imádom, bár az ilyen helyzetekben kicsit idegesít.
-'Reggelt öcsi!-mondtam, majd felálltam és nyomtam egy puszit a homlokára. Gyorsan tettem elé egy műzlistálat, lefőztem nekem és anyunak a kávét és kivettem a sütőből a gofrit. Mivel anya telefonált gyorsan neki is megterítettem. Egy kis tejszínhab és friss eper. Mennyei. :)
-Na szóval anya, -szólaltam meg, mikor az említett személy leült az asztalhoz- mi a nagy hír?- kérdeztem mosolyogva.
-Most, hogy már Dan is itt van elárulom. Apátok hazajön!!!- mondta félig sikoltva.
-Te jó ég!- döbbentünk le az öcsikémmel együtt. Persze ez csak pár másodpercig tartott utána már hárman ugráltunk a konyha közepén... Asszem mi sem vagyunk normálisuk. Asszem?! Biztos... :D
-Én dolgozni megyek, te pedig nagyfiú, úszóedzésre, úgyhogy szívem kimennél apád elé a reptérre?- nézett anyu Danre majd rám.
-Persze!-
-De ez nem ér! Nem hagyhatnám ki az edzést- nézett bociszemekkel anyura az öcsém.
-Sajnálom kicsim, de nem lehet. Tudod, hogy a múltkor se mentél.-
-Ez nem ér!- majd felrohant a szobájába. Anya utána indul, de én visszarántottam.
-Majd én!- mondtam és utána mentem a lépcsőn.
-Szia bajnok, bejöhetek?- kérdeztem egy ártatlan mosoly kíséretében, mivel már résnyire kinyitottam az ajtót. Ő csak dunnyogva morgott valamit.- Tudod, hogy azért csinálta, hogy neked jó legyen. Múltkor is majdnem kitettek az edzésről, mert háromszor nem mentél.- Ő csak sóhajtva felállt és megölelt. Legugoltam hozzá és folytattam a lelkesítőnek szánt beszédemet. - Amint hazajöttünk, már te is itthon leszel. Nem fontos, hogy én 1 órával előbb látom. - mosolyogtam bíztatóan. Kimentem, hogy gondolkozzon ezeken. Lementem, hogy befejezzem a reggelit, de anyát már nem találtam a konyhában, helyette csak egy cetlit.
" Szia kincsem! Elkellett mennem dolgozni, ahogy már az előbb is mondtam. Háromra kell a reptérre menned, előtte viszont eldobnád Dant edzésre? Köszi. Puszil anyu! "
Remek! Akkor reggelizzek egyedül. Gyorsan felfaltam és felvittem a műzlistálat a tesómnak. A szobájában elbeszélgettünk, szerencsére megértette a dolgokat. Már éppen indulni készültem a szobájából, amikor megszólalt a csengő. Lerohantam, mert nem tudtam ki lehet az. Talán anya hagyott itt valamit. Nem, nem szokása. Barátaim nincsenek ezért ez kizárva. Dannak a barátai csak akkor jönnek, ha előtte a szülők vagy én egyeztettem. Szóval tipp semmi... De ide már csak akkor jutottam, amikor az ajtóhoz értem. Egy magas barna hajú, kék szemű, kb. velem egyidős fiú állt előttem.
-Szia! Miben segíthetek?-kérdeztem, mert némán álltunk már vagy 2 perce.
-Alexa?-
-Igen így hívnak. Ismerlek- Választ már nem kaptam, mert a fiú a nyakamba ugrott.- Öhm... Te ki vagy?- toltam el magamtól.
-Lexa, ha hívhatlak így, én vagyok a te bátyád.-
-Hogy mivan?????!!!- üvöltöttem.
-Gyere üljünk le valahova és elmesélek mindent.-
-Jó csak egy pillanat. Bajnok!!-
-Miaz??-kérdezte Dan miközben lakászálódott a lépcsőn.
-Dan ő itt a bátyád... öhm hogy is hívnak?- néztem a fiúra.
-Joe.-
-Joe- ismételtem el, bár Dan még mindig értetlen képet vágott.-Gyere te is hallgassuk meg, mi történt.- Mind leültünk a nappaliba és Joe belekezdett a mesélésbe.
-Három hónappal vagyok idősebb nálad. Amikor 1 hónapos voltam elköltöztünk. Éppen a csomagomat tette fel anya a szalagra amikor egyszer csak valaki kivett a kezéből és elfutott velem. Ezeket a rendőrségtől tudom, mert hamar elkapták a tettest és árvaházba kerültem. Persze csak az után, hogy elvittek a kórházba és hosszas kivizsgáláson vettem rész. Már 1 éves voltam, amikor a mostoha szüleim örökbefogadtak. Nemrég tudtam meg én is mindezt és, hogy a szüleim nagyon sokáig kerestek, amikor megtudták, hogy örökbefogadtak. Egyszer meg is látogattak, de féltem tőlük és nem akartak kivenni a már megszokott környezetemből. Gondoltam meglátogatlak titeket és ha gondoljátok ide is költözhetnék. De ezt majd később.-
-Húhh.... Ez kemény.- ennyi volt a reakcióm. Dan odament Joehoz és megölelte. -Jólvan bajnok elég lesz megyek én is!- mondtam, és rájuk ugrottam. Hangos röhögésben törtünk ki. Mi is meséltünk egy csomó mindent a családról, meg, hogy most jön haza apa. Joe rögtön jönni akart, de mondtam neki, hogy lehet ez egy kicsit sok lenne apunak.
-Bocs bátyó, de még csak most jön haza... és tudod..-nyökögtem
-Persze, megértem.-
-Én meg elmegyek a fürdőbe, gondolom látszik, hogy csak most keltem fel. - mondtam és kínomban elröhögtem magam.
-Dehogy gyönyörű vagy.- vágta rá szintén nevetve Joe. Felmentem a lépcsőn a KÖZÖS fürdőbe. (majd meglátjátok miért emeltem ki a szerk.) Már lezuhanoztam és törcsiben fogatmostam, amikor valaki benyitott.
-Öhm.. bocs azthittem sajátod van.- mondta Joe.
-Semmi gond, mit szeretnél?-
-Valami dezodort, itt a barátnőm.-elvörösödött. :) -Ja és az öccse.-kacsintott rám és kiment. Először is nem akarok most a fiúkra koncentrálni. Amúgy sem tetszenék meg senkinek, max aki bohócot, esetleg tűzoltóautót keres. Jaj miért van PIROS hajam??!! Ez nem ér. :( Inkább gyorsan elkészültem és lementem a nappaliba.
-Na itt is vagy!-szólt a bátyám- Ő itt a barátnőm Sydney! ("Szidni" a szerk.) Ja és az öccse Jack!-. Sydney nagyon szép volt, a hosszú szőke hajával és kék szemével. Aztán ránéztem Jackre...
...és majdnem elájultam. Szerencsére nem némultam meg teljesen.
-Szia! Miben segíthetek?-kérdeztem, mert némán álltunk már vagy 2 perce.
-Alexa?-
-Igen így hívnak. Ismerlek- Választ már nem kaptam, mert a fiú a nyakamba ugrott.- Öhm... Te ki vagy?- toltam el magamtól.
-Lexa, ha hívhatlak így, én vagyok a te bátyád.-
-Hogy mivan?????!!!- üvöltöttem.
-Gyere üljünk le valahova és elmesélek mindent.-
-Jó csak egy pillanat. Bajnok!!-
-Miaz??-kérdezte Dan miközben lakászálódott a lépcsőn.
-Dan ő itt a bátyád... öhm hogy is hívnak?- néztem a fiúra.
-Joe.-
-Joe- ismételtem el, bár Dan még mindig értetlen képet vágott.-Gyere te is hallgassuk meg, mi történt.- Mind leültünk a nappaliba és Joe belekezdett a mesélésbe.
-Három hónappal vagyok idősebb nálad. Amikor 1 hónapos voltam elköltöztünk. Éppen a csomagomat tette fel anya a szalagra amikor egyszer csak valaki kivett a kezéből és elfutott velem. Ezeket a rendőrségtől tudom, mert hamar elkapták a tettest és árvaházba kerültem. Persze csak az után, hogy elvittek a kórházba és hosszas kivizsgáláson vettem rész. Már 1 éves voltam, amikor a mostoha szüleim örökbefogadtak. Nemrég tudtam meg én is mindezt és, hogy a szüleim nagyon sokáig kerestek, amikor megtudták, hogy örökbefogadtak. Egyszer meg is látogattak, de féltem tőlük és nem akartak kivenni a már megszokott környezetemből. Gondoltam meglátogatlak titeket és ha gondoljátok ide is költözhetnék. De ezt majd később.-
-Húhh.... Ez kemény.- ennyi volt a reakcióm. Dan odament Joehoz és megölelte. -Jólvan bajnok elég lesz megyek én is!- mondtam, és rájuk ugrottam. Hangos röhögésben törtünk ki. Mi is meséltünk egy csomó mindent a családról, meg, hogy most jön haza apa. Joe rögtön jönni akart, de mondtam neki, hogy lehet ez egy kicsit sok lenne apunak.
-Bocs bátyó, de még csak most jön haza... és tudod..-nyökögtem
-Persze, megértem.-
-Én meg elmegyek a fürdőbe, gondolom látszik, hogy csak most keltem fel. - mondtam és kínomban elröhögtem magam.
-Dehogy gyönyörű vagy.- vágta rá szintén nevetve Joe. Felmentem a lépcsőn a KÖZÖS fürdőbe. (majd meglátjátok miért emeltem ki a szerk.) Már lezuhanoztam és törcsiben fogatmostam, amikor valaki benyitott.
-Öhm.. bocs azthittem sajátod van.- mondta Joe.
-Semmi gond, mit szeretnél?-
-Valami dezodort, itt a barátnőm.-elvörösödött. :) -Ja és az öccse.-kacsintott rám és kiment. Először is nem akarok most a fiúkra koncentrálni. Amúgy sem tetszenék meg senkinek, max aki bohócot, esetleg tűzoltóautót keres. Jaj miért van PIROS hajam??!! Ez nem ér. :( Inkább gyorsan elkészültem és lementem a nappaliba.
-Na itt is vagy!-szólt a bátyám- Ő itt a barátnőm Sydney! ("Szidni" a szerk.) Ja és az öccse Jack!-. Sydney nagyon szép volt, a hosszú szőke hajával és kék szemével. Aztán ránéztem Jackre...
-Sziasztok! Alexa vagyok, de hívjatok nyugodtan... öhm.. hát nem tudom, ahogy tetszik.- próbáltam megtörni a jeget. Hát asszem sikerült. Még sokáig beszélgettünk, és egy csomó minden kiderült, mint pl. Jack is 15 éves és most kezdi a 10.-et abban a gimiben amiben én a 9.-et, de lassan indulnunk kellett az edzésre.
-Ha gondoljátok várjatok meg és akkor Joe, bemutathatod Sydneyt apának.-
-Ez remek ötlet!- mondta egyszerre a bátyám és a barátnője. -Jack, te is maradsz?-kérdezte Joe.
-Sajnos nem tudok, pedig szívesen maradnék, de elutazom apához 2 napra.-
-A reptérre mész?-kérdeztem.
-Igen, miért?-
-Mert akkor elvihetlek, ha gondolod.Ja és ha nem baj, ha ki kell tennem a bajnokot edzésre.- mosolyodtam el.
-Nem dehogy is és köszi.-nevetett fel. Az a mosoly atya úr isten!
-Jó, akkor gyorsan felmegyek Danért és indulhatunk is.-
-Jó!- mondták egyszerre mindhárman.
Kitettük Dant, és a reptéren még mindkettőnknek várnia kellett.
-És szeretsz apudnál lenni?-
-Hát, annyira nem. Új barátnője van, kis 20 éves csaj és mindennap azt kell hallgatnom, de túl élem.- mosolyodott el.
-Hát...- és itt nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a nevetés. Egy kicsit még beszélgettünk és már indult is a gépéhez. Elköszöntünk én pedig vártam még egy idejig. Apával nagyon örültünk egymásnak már rég láttam. Otthon minden nagyon jól ment, apa majdnem elájult amikor meglátta Joet. Megható volt, az biztos. Hamar elmentem aludni, mert ez volt az eddigi életem legszebb napja. :)
XOXO Lex
