Hú! Mandi és Tini megismerését tudhatom ebben az első hétben. Nagyon jó barátaim lettek és biztosan tudom, hogy azok, mert mondták!! :D Annyira jó! De akkor kezdjünk bele.
Másnap gondoltam feltérképezem Londont, tehát elmentem sétálni. Sok butikba bementem és vásároltam is ruhákat. Már éppen indultam volna haza, mikor észrevettem, hogy itt vagyok az Oxford Street közelében. Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor benézek. Nem is tettem rosszul, mert egy hatalmas üzlet elé ékeztem. Gyönyörű ruhák voltak ott, tehát bementem. A pultnál egy velem egykorú lány állt és amikor meglátott megörült.
-Szia segíthetek valamiben?- jött oda hozzám, szinte futva.
-Persze, tudsz mutatni valami... öhm... hozzám való ruhát?-kérdeztem
-Gyere,-húzott el-Mit szólsz ehhez?-
-Jó gyere.- Odamentünk a pulthoz.
-Öhm..Remélem nem veszed tolakodásnak, de miért örültél meg annyira, amikor bejöttem?-
-Hát, csak mert te olyan..másnak tűnsz.-mosolyodott el a lány.
-Ha már így belemegyünk, hogy hívnak?-
-Amanda Khem vagyok és te?- (azt, hogy khem úgy is kell kimondani, hogy khem a szerk.)
-Alexa Chrunc.- (azt, hogy Chrunc azt pedig úgy, hogy "kráncs" a szerk.)
-Figyeld, nem szeretnék bunkó lenni, de nem mehetnék át hozzátok műszak után?-kérdezte tágranyílt szemekel.
-Persze és el is mehetnénk valahova.-mosolyogtam.
-Rendben akkor írd le a címed és 5-re ott leszek.-
-Jó, de nem baj, ha Mandinek hívlak?-
-Dehogy!- Mandi, egy elég határozott lány, így, hát lefirkantottam a címet és hazamentem. "Otthon" elmeséltem anyának a napomat és örült, hogy találtam barátokat. Nagyon izgatott voltam, de hamar elment az a két óra, amíg Mandire vártam. Pontban ötkor csengettek. Olyan gyorsan rohantam az ajtóhoz, hogy 3-szor majdnem elstem. Mikor kinyitottam, csalódottan tapasztaltam, hogy csak a szomszéd jött át egy kis sütivel. Átpasszoltam anyának, aztán rájöttem, hogy inkább hálát kéne adnom Istennek, amiért nem Mandi jött, mert még nem öltöztem át. Az új ruháim közül választottam.
Mire felöltöztem,egy enyhe hullámot adtam a hajam végének és már csengettek is. Megint. Ez viszont már Mandi volt egy kis meglepetéssel.
-Semmi gond, gyere be!-mondtam.
Felmentünk a szobába és beszélgettünk. Rengeteget röhögtünk és nagyon sok mindent megtudtam róla. Elfogyott mind a négy meglepetésem is és megbeszéltük, hogy itt alszik. Nagyon sokáig fentvoltunk és mivel másnap nem dolgozott, bementünk a városba. Először soppingoltunk, utána az én javaslatomra ettünk a Nando's-ban végül pedig elmentünk egy deszkaparkba és megmutattam neki a tudásom. Ott találkoztunk egy másik lánnyal is. Vele is sokat beszélgettünk, ő már nem az Olliet tanulja, hanem a következő lépésnél jár. Ő Martina Montgomery, de nekünk csak Tini. Ez a hosszú nap után, elmentem egyet futni. A fülhallgatóm is velem volt, az mp3-mam kíséretében, de csak az utolsó számra koncentráltam, One Direction Story of my life. Igazából nem vagyok oda értük, de ezt az egy számukat szeretem. Ahogy hallottam Mandi és Tini imádja őket. Nagy fanok az biztos! A hét további napja is így telt. Mandivel és Tinivel lógtam. Nekik hála már 1 picit jobban szeretem az 1D-t. Még egyszerű fannak sem mondom magam, de haladok. :D
XOXO Lex
